Kedves hölgyeim és uraim,
Ma ezért jöttünk össze, hogy az ukrán nép egyik legszörnyűbb tragédiája, a Holodomor áldozatairól és következményeiről beszéljük.
Az 1932-33-ban a sztálini rezsim által mesterségesen megszervezett népirtásnak csak egy célja volt – megsemmisíteni az ukrán népet.
A Holodomor előtt az ukrán parasztság továbbra is próbálkozott harcolni a szovjet hatalom ellen. Csak 1930 február és április között Ukrajnában több mint 1700 parasztfelkelés történt.
1932 Augusztus 7-én a szovjetek elfogadták az úgy nevezett 5 kalászról szóló törvényt amelynek a lényege az volt, hogy az ukránoktól nem csak minden élelmiszert elvittek, de azokat, akik a szovjet kolhozban dolgoztak és legalább 5 kalászt vitte el, hogy e gyermekei ne haljanak éhen, rögtön le is lőtték.
Ezen kívül megtiltották, hogy az emberek elmenjenek az éhező falvakból. Bevezették mind a falvak, úgy az egész Ukrán Köztársaság élelmiszer blokádját. Az egész ország egy koncentrációs táborrá tették, amelyből a Vörös hadsereg sehova sem engedte el az embereket.
Csak képzeljek el, hogy 1932 április és 1933 november között, 17 hónap vagyis 500 nap alatt Ukrajnában 10 millió ember vesztette el az életét . 1933 tavasszán, amikor az Éhínség a legerősebb volt, minden pillanat 17 ember, minden óra 1000, minden nap majdnem 25 ezer ember halt éhen.
Az embereket csak azért ölték meg, mert ukránok voltak. Leginkább Harkiv és Kijiv megye, de az egész kelet, észak, dél és központi Ukrajna áldozata lett ennek az embertelen bűnnek. A haldokló embereket gyakran még élve helyezték el a tömegsírokba. A házaiba viszont sokszor Oroszországból költöztették be a lakosságot.
Egy olyan népirtás és etnikai tisztogatás eredményében Ukrajna ahogy mondtam majdnem 10 millió embert vesztette el és az etnikai aránya is megváltoztatásra került.
A szovjet rezsimnek ugyan az volt a célja, ami most a Putyin rezsimnek is van: alárendelni Ukrajnát, tönkretenni az ellenálláshoz való képességét.
Először megsemmisítették a parasztságot, amely mindig is a hagyomány őrzője volt.
1937 Szandormahban végezték az ukrán intelligenciának többségét. Abban reménykedtek, hogy ezzel már olyan kárt tesznek az ukrán nemzetiségnek, hogy nem fog tudni vissza szedni magát.
De akkor is, most is alábecsültek minket.
Holodomor idején azért is sikerült Sztalinnak olyan kárt tenni a népünknek, mert a világ többségében hallgatott.
Az orosz agresszióról mindenki tud, beszél és az a feladatunk, hogy ne hagyjuk, hogy valaki is felejtse el, hogy ne maradjunk abban a helyzetben, mint 1932-33-ban.
Nem ismerni a Holodomort, ez ugyan az mint nem ismerni a Holokosztot.
És én szeretnék külön köszönetet mondani a magyar országgyűlésnek, azért, hogy a magyar parlament elismerte ezt a tragédiát mint az ukrán nép henocidumaként még 2003-ban.
Szeretnék külön megköszönni Szuperák Brigittának, az ukrán kisebbség szószólójának, hogy ma ez a tragédia 85-ik évfordulója alkalmából most itt gyültunk össze.
Kravcsenko Jurijnak, az Ukrán országos önkormányzat vezetőjének személyében az ukrán kisebbség minden képviselőjének, azért mert nem hagyják, hogy a világ megfeledkezzen az áldozatainkról. Külön köszönet Hortyáni Jároszlávának, a Magyarországi ukrán kulturális szövetség elnökének, aki kezdeményezte 2003-ban a Holodomor elismerését a Magyar Parlament által. Mindenkinek, aki itt van és aki nincs jelen, de tudom, hogy támogat minket.
Ameddig együtt vagyunk és emlékszünk, addig jövünk is van.
És amikor gondolnak a Holodomorra, képzeljék el 10 millió áldozatát.
Képzeljék el egy Magyarországi lakosság méretű halottainak országát, amely most az égből néz ránk és arra kéri, hogy ne engedjük, hogy az 1932-33-ban tett Sztalini erőfeszítések annak érdekében, hogy megsemmisítse az ukrán népet, amelyeket most Putyin folytatja, ne legyenek sikeresek.