Pontosan ezen a napon, 60 évvel ezelőtt, Magyarországon olyan események kezdődtek el, amelyekről ma mi is szolidaritással emlékezünk Ukrajnában. A békés tüntetés a szabadságért és a szolgaság ellen, gyorsan véres eseményekbe torkollott. A szovjet büntető gépezet nem ismerte más módját a „tárgyalásnak” a népakarat szabad kifejezésével, mint a brutális erő, megalázás, az emberi jogok semmibe vétele és az elnyomás. Ez azonban nem állította meg a baráti magyar népet az elkerülhetettlen szakításban a természetellenes Szövetséggel. 

Nem állít meg ez minket sem. Az elvállás a szovjet örökségtől nagyan nehezen és fájdalmason adatik meg számunkra. A belső frontvonalon határozott ellentámadásba kezdtünk és sikeres reformokkal vagdossuk a korrupció szovjet csápjait és az orosz távirányitást. Méltó választ nyújtunk az élvonalban is, ahol ellenálunk több tízezer kiképzett orosz katonának és több száz haditechnikai eszköznek, akik a zsoldosok és fegyveresek mögött állnak. 

Az igába nem kényszerítenek vissza bennünket! Ukrajna visszafordíthatatlan demokratikus döntést hozott az euroatlanti irányvonalról. Ez a mi hangos üzenetünk az agresszornak az Ukrán nemzettől. 

Mint korábban a Magyar Forradalom idején, a mi jelmondatunk is egybeesik az akkor betiltott „Nemzeti dal” szavaival – rabok többé nem leszünk!