2016. JÚLIUS 28.

A MAGYAROK SZÍVÜKÖN VISELIK AZ UKRÁNOK SORSÁT

LJUBOV NEPOP: NEM POLGÁRHÁBORÚRÓL VAN SZÓ, HANEM OROSZ AGRESSZIÓRÓL

Kottász Zoltán

Míg Magyarország az Európai Unió külső határaként a belső mozgás szabadságát védi a migrációval szemben, addig mi külső határként a véleménynyilvánítás szabadságát védjük – véli Ljubov Nepop, Ukrajna nemrég kinevezett budapesti nagykövete, aki nagyra értékeli Magyarország támogatását és segítségét. Ljubov Nepop a Magyar Időknek határozottan kijelentette, hogy Ukrajnát orosz agresszió érte, de bízik abban, hogy a megkezdett gazdasági reformok és a biztonsági feltételek betartása révén országában hamarosan helyreáll a béke.

– A menekültválság és a sorozatos európai terrortámadások miatt mintha kevés szó esne manapság Ukrajnáról, ahol két éve dúl a polgárháború. Nem tart attól, hogy a világ elfelejti Ukrajnát?

– Tartok attól, hogy ebben a helyzetben kevesebb figyelem jut Ukrajnának. Hiába van azonban ennyi problémája most Európának, ez nem jelentheti azt, hogy tolerálja az agressziót, és magára hagyja Ukrajnát. Az is fontos, hogy a partnereink ne essenek tévedésbe azzal kapcsolatban, hogy mi is folyik Ukrajnában. Nem polgárháborúról van szó, hanem orosz agresszióról Ukrajna ellen. Hiába született meg több mint másfél éve a minszki megállapodás, a biztonsági feltételek továbbra sem teljesülnek. Ukrajnában a tűzszünet ellenére folyamatos lövések érik az ukrán állásokat, ukrán katonákat ölnek meg. Oroszország nemrég, minden nemzetközi jogot megsértve, egy újabb úgynevezett humanitárius konvojt küldött a keleti megyékbe, amelynek tartalmát az ukrán fél nem tudta ellenőrizni. Oroszország fegyvereket szállít és katonákat küld Kelet-Ukrajnába. Az ENSZ adatai szerint eddig több mint kilencezer ember halt meg a harcokban, több mint 21 ezren sérültek meg és több mint 1,7 millió a belső menekültek száma. Bármennyire is fájdalmas mindez, a rendezés érdekében mindent meg kell tennünk. Nagyon fontosnak tartjuk, hogy szolidaritásáról biztosított bennünket az Európai Unió és a szomszédaink, többek között Magyarország is. Nagy jelentőséget tulajdonítunk az úgynevezett normandiai négyek találkozóinak (az ukrán, az orosz, a német és a francia vezetők egyeztetései – a szerk.), de fontos eleme az európai támogatásnak az Oroszország ellen meghozott szankciók meghosszabbítása is. Külön köszönetet szeretnék mondani Magyarországnak, amiért támogatta az Európai Unió pozícióját, és amiért gyakorlati segítséget is nyújt. Tavaly hétszáz gyerek nyaralt Magyarországon, idén is több mint kétszázan érkeztek már ide. Miután Budapesten átadtam a megbízólevelemet, az első hivatalos magyarországi rendezvény, amelyen részt vettem, az első táborozó csoport fogadása volt a Velencei-tónál. Azt éreztem, hogy a magyarok szívükön viselik az ukránok sorsát. Mindemellett a sebesült ukrán katonák orvosi segítséget kapnak Magyarországon. Humanitárius segítséget is nyújt Magyarország Ukrajnának. Sokszor hallani azt a véleményt, hogy a szankciók fájdalmasak, hiszen Oroszország ellenszankciókat vezetett be. A pénzügyi veszteségek kapcsán azonban érdemes feltennünk magunkban azt a kérdést, hogy mennyibe kerül az emberi élet és mi az ára az értékrendünknek. Biztos vagyok benne, hogy Ukrajnának közös jövője van az Európai Unióval, s abban is hiszek, hogy együtt győzni fogunk, és visszaállítjuk Ukrajna területi egységét. Hasonlítunk Magyarországhoz abban, hogy míg Magyarország az Európai Unió külső határaként a belső mozgás szabadságát védi a migrációval szemben, addig mi külső határként a véleménynyilvánítás szabadságát védjük. Mindkét ország tudatában van annak, hogy mennyi minden múlik rajtuk. Ezért van szükségünk egymás támogatására és megértésére.

– Elképzelhetőnek tartja, hogy a közeljövőben sikerül véget vetni az ukrajnai háborúnak? Ha igen, milyen rendezés várható? Ha pedig Ukrajna területi egységének helyreállítására törekednek, nem tartanak attól, hogy a Krím félsziget és a kelet-ukrajnai megyék lakossága inkább Oroszországhoz szeretne tartozni?

– A minszki megállapodást kell mérvadónak tekintenünk, s annak pontjait kell végrehajtanunk. Nagyon szeretnénk már áttérni a politikai rendezés megvalósítására, de a biztonsági feltételek megléte nélkül ez lehetetlen. Az EBESZ jelenlegi monitoringmissziójának sajnos korlátozottak a lehetőségei: hiába írja elő a minszki megállapodás, az EBESZ nem kap hozzáférést az összes Ukrajna által nem ellenőrzött területhez, nem is beszélve az ukrán–orosz határról. Ezt kihasználva Oroszország úgynevezett humanitárius konvojokat tud Ukrajnába küldeni, fegyvereket és katonákat, ez ellen pedig semmit sem tudunk tenni. Európai partnereinkkel tárgyalva az tűnik a legvalószínűbb forgatókönyvnek, hogy az EBESZ rendőrségi missziót állít fel, amelynek az lenne a feladata, hogy ellenőrizze a biztonsági feltételek betartását. Ha meg tudjuk teremteni a megfelelő biztonsági feltételeket, haladást érhetnénk el a helyi választások előkészítése és megtartása ügyében Kelet-Ukrajnában, így megkezdődhetne a politikai rendezés is. Ami a Krímet és az orosz nemzetiségű embereket illeti, ez egy mítosz. Moszkva azt állítja, hogy az oroszul beszélők Oroszországhoz akarnak tartozni, de a Krímben rendezett népszavazás hamis volt. Az ott élő emberek félnek. Az ukránokat, a tatárokat és a más nemzetiségű embereket üldözik, ha az orosz vezetésnek nem tetsző dolgokat tesznek. Nem beszélve arról, hogy Oroszország militarizálja a félszigetet. Ugyanakkor ha a területi egység és béke visszaállításáról beszélünk, a biztonsági és politikai aspektus mellett az ukrán politikai vezetés arra is figyel, hogy folytassa a megkezdett gazdasági reformokat, s olyan országgá alakítsa Ukrajnát, ahová érdemes visszatérni, ami vonzó és demokratikus, ahol szabadon lehet beszélni, élni, üzletet csinálni.

– Nemrég ért véget a NATO-csúcstalálkozó, ahol abban állapodtak meg a tagállamok, hogy négyezer NATO-katonát vezényelnek Kelet-Európába. Romániába és Lengyelországba pedig amerikai rakétavédelmi rendszert telepítenek. Megnyugtatók ezek a fejlemények? Elvárná Kijev, hogy a NATO is részt vegyen valamilyen formában az ukrajnai helyzet rendezésében?

– Régóta az a célunk, hogy NATO-taggá váljunk, de egyelőre nem vagyunk azok, ezért a kollektív védelmet garantáló ötödik cikkelyt sem tudjuk alkalmazni. Számunkra azonban nagyon fontos, hogy szövetségeseink segítsenek bennünket a kiképzésben és a hadsereg fejlesztésében. A NATO-csúcsnak az volt a legjelentősebb eredménye, hogy a NATO tagállamai átfogó támogatási csomagot hagytak jóvá Kijev számára. Közös hadgyakorlatokat hajtunk végre, katonai tapasztalatcsere zajlik, a hadsereg megszervezésében nyújtanak segítséget. Nekünk mindig megnyugtató az, ha a partnereink erősek, ezért érdekeltek vagyunk abban, hogy az Európai Unió és a NATO is erős legyen.

– Nem tartja mégis aggályosnak azt, hogy a NATO-ba nem kapott meghívást Ukrajna, az EU–ukrán társulási egyezményt pedig nemrég a holland állampolgárok elutasították egy népszavazáson? Úgy tűnik, a különböző válságok miatt Európában már nincs nagy támogatottsága az EU további bővítésének.

– A 2008-as bukaresti csúcstalálkozón világossá tette a NATO, hogy Ukrajna a szövetség tagja lesz. A csatlakozás perspektívája tehát megvan, és élni is szeretnénk ezzel a lehetőséggel, ha készen állunk rá. Változatlanul külpolitikai célunk az is, hogy az EU tagjává váljunk. Éppenséggel a társulási megállapodás meghiúsulása miatt vonultak az emberek az utcára Kijevben 2013-ban. Nemcsak egy dokumentumért, hanem az európai jövőért aggódtak az emberek. Az 1956-os forradalomra a 60. évfordulón megemlékező magyarok értik meg talán a legjobban azt, hogy mit is jelent a szabadság vágya, milyen rossz érzés az, amikor külföldi tankok jelennek meg az országukban. Azt is átérzik, hogy mennyire fontos ilyenkor a nemzetközi támogatás. Ami az EU–ukrán társulási megállapodást illeti, számunka kellemetlen meglepetés volt a holland népszavazás eredménye, de a társulási megállapodást ettől függetlenül a gyakorlatban már végrehajtjuk, ez év január­jában szabadkereskedelmi övezet is létesült. Ha a társulási egyezményben megkövetelt reformokat végrehajtjuk, készen állunk arra, hogy az EU tagjává váljunk. Erre megvan minden esélyünk. Ha az európai integrációról beszélünk, külön kiemelném a vízummentességet. Ez nemcsak a szabad mozgásról szól, hanem szimbolikus gesztus is az EU részéről, hogy hisznek bennünk, és elismerik az ukrán reformok eredményét. Az ez irányú magyar segítséget és több mint határozott támogatást Ukrajnában nagyon nagyra értékelik.

Fotó: Mirkó István